2016. júl. 29.

Július

Az elmúlt hónapban volt akit elvesztettünk, és volt aki lenyűgözött a növekedésével, fejlődésével.
Először is szót kell ejtenem a veszteségekről. Nem tudom, hogy minek köszönhetően, de a szagos bükkönyök egytől egyig elkezdtek alulról felkopaszodni, és elsárgulni. Egész szálak sárgultak el sajnos. Megszedtem a magokat róla, és akármennyire is sajnáltam, de ki kellett húznom a földből, mert baromira elcsúnyult. Nem tudom mi lehet azok. Elfogyott a tápoldatom, és nem kaptam a múlt hétig a megszokottat, váltani meg nem akartam, így kimaradt 4 heti tápozás. Talán ez. Vagy kimaradt két locsolásból, mire észbe kaptam, eléggé kiszáradt a földje, és ezen felbuzdulva utána nagyon figyeltem rá, és lehet már meg túllocsoltam. Jövőre újabb próba, de talán nem cserépbe és emelt ágyásba, hanem szabad földbe.
Az emelt ágyásban most van egy kisebb lyuk középen, de valójában alig feltűnő, mert a büdöske kicsattan benne, és kitölti a teret, karöltve a zsályával, amit idén már kétszer is visszavágtam, és most hajt újra harmadjára, és már látni kis virágkezdeményeket, hálás és szép növény.. Jövőre az egész ágyásba vetek büdöskét, és az idén kimaradt koktélparadicsom lesz középen.

Az ágyás mellett az oszlopnál növöget a Perennial Blue rózsa, akit  egy hónapja rendeltem. Baromi sokat nőtt, nagyon szereti a helyét, bár ma megijedtem, mert 2 vessző vége teljesen el volt fonnyadva. Nem tudom, hogy ez csak a szárazság miatt volt-e, mert esett az elmúlt napokban többször és kicsit lazábban vettem a locsolást, megfeledkezve róla, hogy ő  egy védett helyen van, ahol nem éri az eső, mert fölé ér a tető.


És ha már a kert végére kacsingatok a rózsánál, lássuk mi a helyzet "hátul".  Ugye írtam is, hogy voltak esők. Jó esők voltak, és bízom benne, lesznek is még. A fű ami kicsit kiégett, újra szépen kizöldült. Jó lenézni a kert végébe.

 Az elefántfű a szokásos, szép. Jó lenne belőle még egy csoport a kertbe, a pala elé, de az igazság az, hogy valami olyat szeretnék, amivel nincs ennyi meló, mert ezt tavasszal vissza kell vágni, és így is nagyon sok a hulladék tavasszal, persze nem vész kárba semmi, mert minden részét felhasználjuk év közben erre-arra, ha másra nem, a szárakból télen szuper jó begyújtóst lehet készíteni.

A kettesszámú kedvencem a bambusz. Mióta nem nyúlok hozzá, tehát nem vágom vissza, -amit addig is rosszul tettem, hanem hagyom hogy a télen  elsárgult levelek maguktól hulljanak le, és a frissek maguktól kiteljesedjenek, azóta sokkal szebb.  Nem látni, de már vannak szálak, amik kb 150 cm magasak. Ez nem egy nagyméretű bambuszfajta. Ez valami törpe változat lehet, soha nem lesznek olyan erős vastag szárai, mint a köztudatban élő bambuszoké, de kellemesen kitölti a teret. Most szabadlábon élhet, mert úgy döntöttem, nem nyírom le fűnyíróval, hanem engedem, hogy terjeszkedjen.


Azt hiszem még nem lesz bodza szüret jövőre sem, de legalább nekiindult a növekedésben a bodza. Sokáig azt hittem, nem is hajt ki, aztán kihajtott, de nagyon stagnált. Csak mostanában kezdet látványosan növekedni, igaz ferdén, ez a kép a kikötése napján készült, azóta már szép egyenes, nem ilyen kis csoffadt.


A megoldásom.....palabajra. Nem csúnya a palakerítésünk, mert zöld, na nem ilyen fakó, mint a képeken, amiket este készítettem, ennél élénkebb, kellemes ránézni, de én nem szeretem ezt az éles határvonalat. Azt szeretném, ha nem látszódna a keríts, legalább nyáron nem. Az utcafronton már több közt is teljesen befutott a vadszőlő. Ő is onnan költözött ide, egy földre érő szál szép nagy gyökereket eresztett, ahogy érintkezett a talajjal, próbaként eldugtam ide, és voila...már nőtt fél métert. Nyilván kell jó sok idő, amíg benövi a kerítést, de kivárjuk, és születőben van az utánpótlás!

És ha már itt tartunk egy pillanatra át is ugrunk az előkertbe. Ugyanis itt nevelem a kis utánpótlásaimat. Magról kelt vadszőlők, és nagy meglepetésemre egy borostyán is növöget a banán mögötti ágyásszegélyben. 



Az alma idén is elég szép termést ígér, ám sajnos ez becsapós. Jövő héten a szabadnapomon meg fogom ritkítani, mert túl nagy a hozam, és megszakad  a fa. Emellett néhány alma beteges, -talán a felét is le kell szednem.


Az idei nyár sztárjai a pálmáim. Komolyan talán még soha ilyen szép nem volt egyik sem.


 Átültetés után, megtáltosodva....


A banán idén kitesz magáért. Jobban növekszik, mint 1 éve, és szebbek is a levelei. vizet nem kap többet, de már kétszer is megműtrágyáztam, és még legalább egyszer szeretném. 

A tápoldat hiányt sajnos a feketeszem is megsínylette. Nem kicsit sárgás, fakó, de már kapja a tápoldatot, bízom benne, hogy visszatér még az a szép erős zöld színe, és a sok virág is, mert most alig produkál. 


A kerti kútra felkerültek az izraeli muskátlik. Tavasszal jól visszavágtam őket, azok szépen kihajtottak, és a zöld dugványokból is mind megeredt, és mára nagyobbak, mint az anyatövek, szépen virágoznak is. 




A virág sarok, a kaktuszon 23 virág volt....


A múltkori kaktuszhíradóban írtam mennyire várom a kivirágzását az őszön kapott kis kaktuszomnak, aki az átültetés után baromi szépen helyrejött. Meghálálta néhány virággal... aminek a színe leírhatatlan, mert itt pirosnak látszik, de nem az, inkább valami pink szín.


És akkora végén a kerti tóról. Szinte pontosan egy hónapja lett beüzemelve a tó szűrése, és az UVC lámpa. Innen indultunk ugye, borsóleves:


És itt tartunk most. A víz színe borsóleves zöldről átváltozott feketére, vagyis tisztává vált! A lelátási távolság már kb 40 cm. A halakat is jól látni végre! Utólag megbántam, hogy nem hamarabb lett kész.



Egy hónapja a fikusz is így nézett ki, amikor visszakerült a helyére a rehabilitáció részeként.

Ez már a héten volt. Teljes felépülés. Ősszel mielőtt bekerül, elővigyázatosságból be fogom öntözni újra a pajzstetvek elleni szerrel.