2016. okt. 28.

10 éves a kerti tó....

El sem hiszem... Mennyit könyörögtem érte, és milyen sokáig csak álom volt, és már 10 éve, hogy megvan. 10 év, -megannyi szép emlék és tegyük hozzá, megannyi gond! Mert mindig volt valami, ha nem a víz minőségével, akkor a fóliával, ha nem azzal akkor az algával, vagy télen befagyott, vagy mert pusztultak a halak....
  • 2006 április 9.-én megszületett a kis tavam. A terület amit választottunk neki a ház, és a melléképület közötti terület, amit jól látunk az épületek teraszairól, a konyhaablakból, a kerti pihenőhelyről, tehát központi részen van. a földben futó csövek miatt szintén nem volt lehetőség nagyobbat csinálni, akkor szeretem volna, de mára már nem bánom, hogy nem nagyobb, elég ez is.Így nézett ki az első évben. Persze a hibák rögtön első évben adták magukat és onnantól kezdve folyamatosan próbáltam javítgatni a kinézetét nemcsak magának a tónak, de a környezetének is, de ez hosszas folyamat, hisz akkoriban még  másodikos voltam középsuliban mindössze nyári szünetben volt keresetem..




  • 2007 tavaszán már két fa állt a tó mellett, idekerült 1-2 díszfű is, és a nagy sziklák közötti területeket feltöltöttem nagyszemű kaviccsal, amit mamáméktól hordtam haza bevásárló kosárban, míg ők építkezést folytattak. Kb 1 hónap volt, mire minden rést kitöltöttem, mert ők hajdúszoboszlóiak, ahogy az egész családunk, csak mi élünk a városon kívül.. Megépült az első csobogó is. 




  • 2008, -A barkafűz csodálatosan nőtt itt a tó mellett, nagyon szerettem. a díszcseresznye csak tengődött, semmit sem nőtt szinte. Nem csak a tó kezdett egész jól kinézni, de h megnézitek a háttérben a növényeket, elkezdtük betelepíteni a kertet bokrokkal, fákkal. Bal szélen a díszcseresznye felett trombitafolyondár, 2005-ben ültettem. Néhány évig díszítette a kertet, de nagyon agresszív volt, mindenhova befutott, még a cserepet is felnyomta a melléképület tetején. Tőle megváltunk, de még 3 évbe telt mire nem bújt elő mindenfelé a környéken, ahol eredetileg volt. (A dátum nem helyes, a kép 2008-s.)



2009, -mikor megálmodtam a tavat akkor valami ilyesmi kép élt bennem. Egy  szép tó melletti zóna, szép tiszta víz, halak. Ez megvalósult a harmadik évre, - beszereztem egy tószűrőt is idő közben, -viszont rájöttem, hogy vannak zavaró tényezők az összképben.  Pl. a díszcseresznye kitakar. Elköltöztettem, de sajnos érzékenyen reagált rá, és  következő tavasszal már nem hajtott ki.  Nagyon szerettem a kavicsok közötti kis növénykéket: pázsitszegfű, minirózsák, varjúhájak, kövirózsák.





  • 2010, -Kikerült a képből a díszcseresznye, máris jobban látni a tavat. Talán ez az év volt a csúcspontja a tónak. Minden szép volt, sok tavirózsa, szép tiszta víz, a tópart is olyan volt mint szerettem volna, nem tökéletes, de viszonylag jó. A csobogót szinte teljesen kitakarta a menta. Azt hittem sose szabadulok meg tőle, olyan agresszív volt, mindent uralt. Sokáig tartott, de sikerült. Helyére más került.  Nyáron egy tetűinvázió hazavágta a tavirózsáimat.                         ..... + megérkezett az első kutya......





  • 2011, - a menta helyett árnyékliliomot ültetem, egy próbát megér alapon, de mivel ez túl napos volt neki csak 1 szezont kellett itt elviselnie. Egyre jobban nem tetszett a csobog.. A parti részen a minirózsák a pára miatt mindig gombásak voltak, kikerültek, illetve 1-2 varjúháj a kiskutya gyomrában végezte. Az előző év végi tetűbumm miatt a tavirózsák épp csak éldegéltek, leveleik feleakkorák voltak mint  régen, és sokkal kevesebb volt a virág.                    ....+ megérkezett a második kutyus....


  • 2012, -kikerült az ültetőkosár, mert teljesen szétnyomta a gyékény, össze -vissza tört. A kis színfoltok szép lassan eltűnnek, és lassacskán  átvesz a pert mentén az uralmat a zöld. Elbúcsúztunk a barkafűztől, és sok kedvencemtől, miután a tél közepén beadta a kulcsot a vízforgató, és befagyott a tó...


(Balra fent egy 35 cm-es koi, a kedvencem.)

  • 2013, -a barkafűz valami bogár áldozata lett, ami hatalmas lyukakat fúrt a szárába, rendesen nagy forgács darabokat találtunk folyton, a fa egyszerűen kiszáradt tavaszra.  A kövek közül eltűntek a kis virágok szinte teljesen.  2011-2012-2013, ezen tavaszokon minden alkalommal kitakarítottuk a tavat, de nagyon, szinte semmi iszap nem maradt benne, nem volt mit "ennie" a tavirózsáknak, ezért is nem nagyon növekedtek, ugyan mindig hoztak pár virágot, de a '2010-s egyszerre 16 virág a tavon' csak álom volt már rég....


  • 2014, - a barkafűz helyére bekerült a gömb szivarfa, nagy tervei voltak vele.. Ebben az évben kellett újrafóliázni, mert valahol kilyukadt előző évben a fólia. A nagy sziklahalomból előtörő csobogó abban a formában teljesen megszűnt. Befejeztük a pedáns takarítást, ugye kényszerből még ezen a tavaszon is újra kellett engedni a vizet, és a friss fólián sem volt semmi tápanyag. Innentől fogva nincs tavaszi nagytakarítás...



  • 2015, - a gömb szivarfa egy kéregsérülés miatt kiszáradt a második év végére.  Időközben megépült a kennel. Tó takarítás még tavaly sem volt. tavaly beszereztem egy légpumpát télire, így nem fagyott be a tó, és nem kellett azon aggódnom, hogy a vízforgatóba belefagy a víz, és úgy járok, mint pár évvel azelőtt... aztán ez a vízforgató azóta is megy, még nyáron is,  extra levegőt juttatva a tóba, mert olyan nyarunk is volt, hogy a nagyszámú hal, miatt kevés volt az oxigén, és pipáltak a halak.


  •  2016,- Nem mondom, hogy csúnya volt a tó idén. Igaz, a kezdeti  látványos fellendülés után a leépülés is szemmel látható, és nem mondom, hogy ebben nincs nagy szerepe a két kutyának, mert az nagy butaság lenne. Van szerepük, -kanok, lepisilnek mindent ami a kiáll a fűből, tehát a part menti növényzet nem véletlen lett leredukálva. Vannak még terveim vele bőven.  Nem tudom, hogy lesz-e olyan, hogy kész. De van időm próbálgatni. Idén tavasszal se volt nagytakarítás, némi vízcsere igen, hogy frissüljön a víz, de ennyi. Az üledék már 2 éves volt a tóban, és végre bekövetkezett az amit már nagyon szerettem volna. Volt mit "enni" a rózsáknak, idén végre újra hatalmas, egészséges nagy leveleket hoztak, minden nap volt rajta virág is. Most ez a legfrissebb kép róla, félig téliesítve... Már nem olyan látványos, mint nyáron, de idézzük csak fel milyen is volt itt az idei nyár....













A képeket elnézve látni mennyire algás volt a vizem tavasszal, illetve tavaly is.  Ez a tó fenekén összegyűlt tápanyagoktól volt, amit az alga imád, nem csak a tavirózsa. 
Mivel évekig volt ebből probléma idén nyáron úgy döntöttem, ebből elég, újra látni akarom a halakat. Vettem egy UVC lámpát, és átalakítottam a tó szűrőmben is a szűrőanyagokat. A hatás nem maradt el. 1 hónap alatt a zöldborsó leves eltűnt. Először a víz csak sötét volt, mert csak a tó feléig lehetett lelátni, de a halak már szépen látszódtak. Alig 2 hónap alatt teljesen tiszta lett a víz. kristálytiszta, a tó fenekén is látom mi történik, és nagyon élvezem, hogy látom a halakat. Hogy ezt nem léptem meg már évekkel ezelőtt...
Az idei év csalódása a vízi jácint és a kagylótutaj volt. Sajnos nem szeret nálam, nincs ötletem miért..
Most, hogy összeválogattam a képeket észrevettem valamit. Mindig van kép tavasszal, ősszel, és télen. Nyáron szinte minden tavirózsa virágról van 1-1 kép, de magáról a tóról nincs kép a nyár folyamán készítve. Erre jövő évtől nagyon fogok figyelni. 
Már jó ideje terveztem megírni ezt a posztot, de csak ma a fotók láttán döbbentem rá, hogy már 10 éves a kerti tavam.  Voltak hullámvölgyek, és aki rendszeres olvasóm, az tudja, hogy voltak hullámvölgyek is a tóval kapcsolatban, de örülök neki, hogy megvan, mert nélküle nagyon üres lenne a kert. 

2016. okt. 14.

Ez történt kora ősszel...

Bizony kicsit elmaradtam a blogírással, ennek több oka is volt. Hol is kezdjem?! Miután megírtam a kaktuszos bejegyzést, alig pár napra rá, sikerült  saját magamat megsebesíteni a kertben.  Épp a sövényt vágtam elektromos sövényvágóval, amikor is nem tudom megmondani hogyan, de belenyúltam a sövényvágóba. Szerencsére!! Igazán komoly baj nem történt, nem hiányzik egyik ujjam sem, igaz kellett 3 öltés, de alig 1 hónap alatt szinte teljesen meggyógyult az ujjam, semmit sem látni rajta, igaz néha elfelejtkezem róla, és 1-1 erősebb nyomás, véletlen  beütés emlékeztet arra, hogy mégiscsak volt egy baleset, és kell egy kis idő, mire teljesen visszaáll a régi rendszer. Ez annyiban hatott ki a kertre, hogy két hétig a bal gyűrűs ujjamon volt egy jó nagy bumszli kötés, nem érhete sem piszok, se víz. Így csak ültem, és néztem, ahogy nő a fű, a rózsakertben pedig bokáig ér a gaz.  Még fotózni is elfelejtettem  az elmúlt hónapban a kertben, így még képeim sincsenek róla. Ahogy javult a kezem,  sikerült magam kicsit utolérni. 
Máris itt voltak a nagy hidegek, és már ekkor láttam, hogy valami nem stimmel a régi nagy hibiszkuszommal. A levelei lógnak, sárgulnak... Talán egy hideg éjszaka okozta megfázás. Nem jött helyre azóta sem idebent -sajnos, így arra a döntésre jutottunk, hogy megválunk tőle. Szegény mindig csak mellékszereplő volt, mert tavasszal, ahogy kikerült a kertbe leégtek a levelei, aztán egész nyáron át hozta a szép leveleket,és mindig akkor  tért magához, mikor már be kellett hozni, idén tavasszal, pedig valami baj érte mert elég sokáig  úgy tűnt valami miatt szárad az egész, a fő ágát ki is kellett vágni. Álljon itt eme kép az ő emlékére.


Nos, a másik okom a távolmaradásra két hét nyaralás a csodálatos Görögországban. Nem firtatom a dolgot, mert szeretnék télen,- amikor semmi sem történik a kertben- külön posztban beszámolni róla, és természetesen nem felejtettem el, hogy adós vagyok egy Balatoni beszámolóval is, amikor is húgomnál voltam Tihanyban, és barangoltunk a környéken!

Itthon viszont beköszöntött az ősz, mikor elindultunk Görögországba még sehol egy sárga levél, mikor hazajövünk, pedig  döbbenten figyeljük a sárga-piros ruhába öltözött fákat, pedig csak 10 napot voltunk távol...
Így nem volt mit tenni, a növényeimet muszáj volt beköltöztetni. A leanderek, és a pálmák kint vannak még, de mindenki más beköltözött. a garázsba addig, amíg át nem visszük őket a téli szállásukra.
Még csak tegnap voltam úgy szabadnapos, hogy végre volt időm a kertre is, így végre most azt mondhatom utolértem magam teljesen, amit akartam az majdnem kész. Itt volt az ideje, hogy elkezdjem az átültetéseket. Ez még nem teljese kész, de igyekszem, minél hamarabb befejezni. 
Az előkertben a vadszőlő 2 év alatt csodálatosan befutotta a kerítés 1-1 elemét, nagyon szeretem, és  még nyáron írtam róla, hogy a hátsó pala elő szeretnék valamit ami elrejti a palát. Még akkor vittem oda egy szál vadszőlőt, ami szépen megmaradt, és most csodás őszi színekben pompázik.

De, hogy az egész kerítés eltűnjön 1 tő nem elég, így költöztettem ide még 5 -t. Mind saját gyökeres példány, amit az előkertből szedtem. Nem metszettem vissza őket, tavasszal meglátom, hogy szükséges-e visszavágni őket. A bodza sokat nőt nyár végére, remélem jövőre kétszer ekkora lesz, és szépen kezd takarni, illetve van még egy tervem ide hátra, arról hamarosan..... ;)

Az őszi füvek szépségei...



Kis tavamat is elkezdtem felkészíteni a télre. A vízijácint és kagylótutaj nem annyira váltotta be a hozzá fűzött reményeket, maradványaik mentek a kukába. /Ha minden jól megy hamarosan lesz végre komposztálóm, és akkor nem kell mindent a kukába tenni. Nagyon szeretnék saját komposztot előállítani. /
Most, hogy bekerült a levélkaktusz elég nagy rés maradt utána, már látszik a tó technika is, pláne, hogy a mentát is kiszedtem. nagyon örültem, hogy újra megszabadultam tőle, nehéz kiirtani, mert nagyon agresszíven terjed.  Ide még költöztetek fáklyaliliomot, és az előkertből a fehér írisz is idekerül, talán még virágot is hoz, ha kikerül a napra.  

Tavaly ősszel került ide a borostyán. Nagyon szépen nő, teszi azt amit szeretnék, a kövek közötti rést takarja, illetve a tótechnika kábeleit takarja majd. Jövőre új megoldást keresek a szűrt víz tóba való visszajuttatására. Eddig takarta a levélkaktusz, de most nagyon csúnyán látszik a gumicső. Igaz hamarosan eltűnik, hisz télen nem megy a víz forgatás, csak a légpumpa tartja fent a léket.

Ugyan nem nagyon látni, mert semmilyen szögből nem tudtam jó képet csinálni, de azért látszik, a víz alatt egy kisebb "bokor". Ez az indiai vizicsillag, akváriumi növény, nyáron 2 szálat bedobtam a vízbe, mert nem volt szívem a kukába tenni, szép nagy növény lett belőle, a sok fény és a halak "tápozása" révén. Próba, hogy mit szól a télhez, kihajt-e tavasszal, vagy nem.  

A rózsakertben még mindig vannak kitartók, akik szépen hozzák a bimbókat, és még nyílnak, őket amint az első komolya fagy fenyeget levágom vázába. Már kissé kopaszok, nem annyira mutatósak. Én mindig tavasszal metszem meg őket. Vannak akik már ilyenkor visszavágják őket, de én félek, az elfagyástól, jobb a tavaszi metszés. Csak annyit teszek, hogy télire az Eden-t  erősen összekötöm, hogy a hó súlya ne sértse meg (már, ha lesz....én nagyon szeretnék már egy igazi telet, már karácsonykor hóval).




Zárásként 1-2 őszies kép.... hamarosan jövök megint!

(ősz és tavasz egyben, mi lesz itt kérem?!)