Már egy év is, hogy nem írtam a blogba. Sajnos nem tudok annyi időt már a kertben tölteni, mint régen. Amolyan kétlaki életet élek, itt is vagyok kicsit, de időm nagy réászét a panelban töltöm Debrecenben. Egész megszoktam már, ez a 3. tél, amit itt töltök, egészen beleszoktam, de sose tudom teljesen magamévá tenni azt az életformát. A tavalyi év tartogatott igazi sikereket, de sajnos nem minden sikerült úgy ahogy szerettem volna. Az év vége pedig elég szomorú lett, de erről majd a végén.
A tavaszi munkákat a kert végén álló szilfa megigazításával kezdtem. Továbbra is ragaszkodom hozzá, hogy ne legyen felnyírva, de széltében már muszáj volt kicsit visszafogni. Valamint annyi engedményt tettem magamnak, hogy a keleti oldalán, -ahonnan nem látszik a kert szinte egyetlen pontjából sem,- levágtam két termetes galyat, hogy alá tudjak menni fűnyíróval, valamint lombseprűvel ősszel.
A sort folytattam a szokásos módon. Almafa, és Szilvafa metszéssel. A szilva igen jónak ígérkezett, de nyáron sajnos igen sok lehullott belőle, még mielőtt beérett volna, idén sem ettünk róla egy jót, -ez már szinte trend. Az alma viszont idén is szuper volt, rengeteg termett rajta, szépek voltak, finomak, sokat el is tettünk télire, épp a napokban fogyott el az utolsó.
A rózsakert mindíg sok munkát ad, tavaly sem maradt ez el, nem beszélve a háttérben álló olasz nádról.
Jöttek elő a színek, előbb csak a cserepekben, de aztán a kertben is egyre több szín jött elő.
A szenzáció ez a kedves kis pipitér megjelenése volt a kert közepén. Elől a kerítésnél igen sok van, de azok mind fehérek, és nem tömöttek. Hogy ezt ki pottyantotta a kertbe nem tudom, de nagy meglepetés volt, nagyon tetszik. Rózsaszín és tömött.
Aztán rövid időre visszajött a tél...
Csask napokra, de így is a korábbi évekhez képest már későn hoztuk ki a dézsásokat. Itt már tudtam, hogy valami nincs rendben a kínai kender pálmával. A levelei barnák/feketék voltak...
Utólag kiderült, hogy gombás lett, berohadt a szívlevele. Sajnos minden próba ellenére nem sikerült megmenteni. Kedvencem volt, nagyom sajnálom hogy nem vettem észre időben.
Kerítés csere is volt, sterimóval lemostam előtte a díszkövet, elképesztő volt a külömbség, azóta is szinte világít a kerítés.
Májusra aztán elértük a szokásos tavaszi csúcsvirágzást, ám a rózsakert két héttel le volt maradva, máskor az Eden ilyenkor már pompázik.
Június elejére végre berobbant a rózsakert. Ez az egyik kedvenc részem a kertben.
Sajnos ( amúgy nem, mert kellett a kertnek) kifogtunk egy elég esős periódust, így az Eden nem tudott teljesen kinyílni, sok bimbó csak félig nyílt ki, és az esők után már nem is tudott jobban.
Mindenképp nagy sikernek tekintem azt az egy tő banánt, amit itthon hagytam cserépben. El se hittem ősszel, hogy ekkorát nőtt. A testvérei a Másik kertbe kerültek. 3 csoportra lettek osztva. Kettő csoport felszedésre került, ahogy a 2019-20-as télen is, de a szokásos takarás mellett maradt kint egy nagyobb csoport. Nagyon kíváncsian várom hogyan vészelte/ vészeli át ezt a telet. Eddig talán megúsztuk. 3 napig volt -8 fok körül a hőmérséklet, most újra enyhék a nappalok, éjjelre is csak minusz pár fokokat mutat az előrejelzés. Meglátjuk. Minden esetre ez a tő csodaszép volt.
Itt már az télre készültünk. Mellette a felszedett alocasia, akik idén szintén a sikerek közzé tartoznak. MIndkét től hatalmas leveleket hozott. Kíváncsian várom az idén mit produkálnak. remélem elérjük az egy méteres leveleket.
Mikor tavasszal kiültettem őket mindkét tő akkora volt mint ez a sarj, amit ősszel választottam le. Ő és még egy nála kisebb tő a Másik kertben próbálja ki hogy viselkedik egy árnyékosabb helyen. Nálam ősz végére általában megégnek a levelek.
Igénytelen, sok éves tő. Ez a menta nagyon sok Mojitot, és bodzaszörpöt kiszolgált.
Egyértelmű kudarc volt a folyton termő eper. Mindent megkapott, de semmire sem ment, arról nem is beszélve, hogy szerintem magának a gyümölcsnek is borasztó íze volt. Nem sok maradt meg belőlük. El is lettek ajándékozva. Viszont nagyon praktikus polcot csináltunk a kennelbe. Azt hiszem az idei szezonban ismét felállítjuk.
Óriási volt már a pozsgafa, alul pedig nagyon kopasz. Gondoltam egy merészet, és erősen visszavágtam tavasszal. Őszi fotóm nincs róla, de nagon szépen bebokrosodott, az igazi mondjuk idén lesz majd. De még így is virágzik jelenleg is a telelőben.
Minden évebn próbálkozom hogy az Amarillisz virágot hozzon. Nos nem foglalkoztam vele tavaly. Csak beültettem őket egy nagy cserépbe, és lám csodálatosan virágzott a két legnagyobb hagymám. A kicsik is sokat nőttek, idén már több virágra számítok.
Sikernek gondolom a saját gyökereztetésű Perennial Blue rózsát is. Az ibolya és a két tűztövis kissé elnyomta tavasszal, de aztán megtáltosodott és három igen erős méteresnél nagyobb szárat nevelt ki nyár végére. Tavasszal pár pici bimbó is volt rajta. Nagyon várom, hogy idén mit mutat, kapni fog egy obeliszket. (
Teljes pompájában nézzétek meg
Meli csoda kertjében. )
A terasz a szokásos, igaz új székeket vettünk, és idén új lakóként érkezett egy bougeanvillea.
A kis görög olajfám nagyon sokat nőtt az asztalon, tetszik neki a magyar klíma is, virágzott is, és van 3 szem saját terműsű olajbogyóm. 😄
Hátul is szépen haladok a kerítés eltűntetésével. A két tavaly előtti aranyfa bokor is sokat nőtt, itt már kicsit meg is vannak fazonírozva, mert nyár végére jobbra balra elhajlottak az ágak, megfeleztem őket.
A vadszőlő is egyre nagyonn felületet eltakar.
Az ősz elég soká elhúzódott, így a cserepesek nagy része viszonylag sokáig kint maradhatott a kertben. Jó év volt, már nagyon várom az idei szezont. Mint mindig most is vannak terveim, igaz ezek csak kis tervek, semmi extra, nagy munka.
Nincs annál szomorúbb mint amikor elhagy egy kis társ. Maci 13 éve a család tagja, de sajnos a karácsonyunk nem épp vidáman telt, végül 27.-én úgy döntött csatlakozik a két Misihez. Nagyon nehéz 3 hét volt, megannyi infúziós kezelés, gyógyszer. Nagyon gyorsan történt, nem voltunk még erre felkészülve, hisz semmi előjelét nem mutatta.
2007-ben úgy vittem haza, hogy egy tenyeremben elfért, és most én voltam az aki utoljára a karjaiban tartotta. Kedvenc helyén pihenhet mostmár az előkertben. Mindig ott várt minket amikor hazaértünk. Azóta is minden nap amikor hazaérünk köszönünk neki: "Szia Nyuszi!"
Tomi
