2013. jan. 31.

Tomi kertje 2005-2012

Időutazásra hívlak titeket!! Nemrégiben azt ecseteltük Petrával, hogy milyen hasznos dolog, ha az  ember évről évre fotókon dokumentálja a kert változásait. Nekem 2005 óta van digitális gépem, így azóta  rendszeresen frissítem a kertről a képeket. Mivel már eléggé várom a nagy tavaszi átalakításokat addig is kigyűjtöttem pár fotót az elmúlt 7-8 évből, és ezen keresztül szeretném bemutatni nektek, honnan jutottunk el a mostani állapotokig.
  • 2005


Itt még a régi bejárónk van, előző évben épült meg a melléképület. Jól látszik a bejáró végén a föld, mert az addigi "garázsunk" ott állt.  A kert füvesítése azt hiszem 2002-2003-ban volt. Itt még pázsit volt, ma már csak "fű". Alább a pázsiton pihent a drága kis Misi cicánk -isten nyugosztalja! Imádott a fűben aludni, akkor még kutyánk sem volt, senki sem háborgatta. Előző években ültettük a tujákat, nagy reményeket fűztünk hozzájuk, hisz az előkertben  már a házzal egy magas smaragdtuják állnak. Azt reméltük szép falat alkotnak, és kicsit lezárják a kertet a kertszomszéd felé, a palát is ezzel akartuk takarni.

Előző ősszel ültettük a gyümölcsfákat. Egy szilva, egy alma duó, és egy cseresznye duó. Valamint akkor ültettem az olasz nádat. A kis fácskák tövét évekig díszítette büdöske koszorú! Imádom ezt a növényt, de valahogy az elmúlt években nem sikerült a magvetés, pedig próbálkozom mindig.

Az előkertben már ekkor kialakítottam a kis ágyást. Árnyéki kertnek szántam, illetve csak 1 részét. Végül is ő az lett aminek szántam. Bár sokat változott.

Ezekben az években rengeteg volt tavasszal a nefelejcs. Mai napig megjelenik a kertben, de már csak 1-2 tő, akkoriban pedig tömegesen, igaz akkor frissen volt vetve! Most is van már 1 csomag vetőmagom!!! :)

Ekkoriban még középiskolás voltam, de már nagyon szerettem a kertet, éjjel-nappal a Spektrumon néztem Alan Titchmars műsorát, a Kertész leszek -et. Minden részét felvettem videokazettára, és  ezerszer megnéztem őket. : )
Már ezekben az években is szó szerint könyörögtem egy kerti tóért, és egy késő őszi napon megérett a kívánságom......

  • 2006
Végre eljött a tavasz, és nekiálltunk. Kiástuk a tó alapját, kibéleltük előbb kátránypapírral ami a 2 évvel azelőtti melléképítésből kimaradt, ezt azért tettük, mert féltünk, hogy egy vakond esetleg kifúrja a tavat. Majd beletettünk egy régi szőnyeget, homok helyett, ezt szintén a spektrumon láttam, asszem a Mit ültet Matt? -című műsorban.
És itt elkövettük a nagy hibát. Peremet építettünk a tónak! Akkor ez remek ötletnek tűnt, kezdők voltunk, szinte utánajárás nélkül vágtunk bele. De kaptunk köveket anya nagynénjétől, akiknek csodás tavuk van, miattuk van ez az egész! :) Csodás kövek Telkibányáról.


Megérkeztek hát a kövek, el kellett őket rendezni. Ez lett belőle...

Nem tudom miért nem volt ekkor még színig töltve a tó, de ebben évben még sokáig csak ilyen alacsony volt a vízszint. Kalandos körülmények között, sínen szaladva, sárban, szúnyog invázióban de szedtem  sárga mocsári  nőszirmot. Ez volt ez első vízinövény, és már volt  pár halacskám is. 

Aztán láttam, hogy ez így kicsit béna, kell valami kitöltés a nagy rések közé, nagyiék épp építkeztek, volt sóder rendesen, így hát kosárszámra hoztam haza a nagy kulé kavicsokat. Plusz  elkezdtem a tópart kialakítását. Itt még nem volt csobogónk. Viszont még élt a citromfám,  megkaptam nagyimtól a pálmáját, aki mai napig a kedvencem, és volt egy Musa red dwarf cawendish  banánom, akit évekig felvettem ősszel, majd tavasszal visszaültettem. Rengeteg gyereket hozott, akiket mindig leszedtem, osztogattam fűnek-fának. Persze egy szép napon valami miatt meghalt, és akkor már mindenkinek volt, csak nekem nem. Később próbáltam visszakérni belőle, egyszer sikerült is, de a telet nem bírta ki a kis sarj a lakásban, és meghalt, na utána már nem volt hozzá kedvem.
 
Rám jött a láz,  hogy az ágyásoknak szegély kell, ezért őrült szegélyezésbe kezdtem. Minden elkerítettem, nem mondom, hogy nem mutatott jól. Sőt! Ráadásul még mulccsal is feltöltöttem a növények körül, - akkor  nagyon tetszett,- ma már nem is értem mi ütött belém akkor, de piros volt a mulcs.

Ebben az évben még kialakítottam melléképület előtt a kis virágágyást, amiben ma a zsályák vannak, és elkövettem a kert  legnagyobb hibáját. Elültettem a trombitafolyondárokat.......


  • 2007
Micsoda változások!!! A trombitafolyondár mint egy rakéta hódította meg az oszlopokat. Imádtam, annyira bájosnak találtam, kicsit emlékeztetett azokra a mediterrán házakra, amiket Görögben láttam. Főleg, hogy akkoriban még a pálma állt itt mindig.


 És a tó?! maga volt a paradicsom, -számunkra. Megépült az első csobogó. Tetszett, de piszkosul. Csak hát múlt az idő, és változott az ízlésem, vagy csak megvilágosodtam, nemtudom, de akkorban ilyen volt:
A tavirózsák káprázatosak voltak. 

A kert is egy csoda volt, a fűre élvezet volt rálépni, mezítláb (amit ma már nem mernék, mert ugye ki tudja honnan szedtem fel egy jó adag kutyak*kit) sétálni, simán belefeküdni. Puha, süppedős, selymes. Imádtam...

Ebben az éveb érkezett meg a szerelmem. Az oly rég áhított klemátisz, a:  H.F. Young  Pesten voltunk ekkor már az egyetemmel azt hiszem a Hortuson, és egy bazárban vettem észre. Ebben az évben ilyen volt:
A következő évben még hozott virágot, de csak elvétve 2-t, talán 3-t.  Nem halt meg, csak a virágzási kedve hagyott alább. Aztán 2010-ben is virágzott még, de a virágai nem ilyen csodásak voltak, hanem  sötétlilák. Mikor észrevettem az első pici bimbót elájultam örömömben, és minden nap nézegettem, méregettem, és amikor kinyílt az akkora csalódás volt, hogy elmondani nem tudom. Hova lett az én imádott növényem???

Volt, olyan is aki ebben az évben mutatta meg magát először, és az is egy igazi csoda volt nekem, mert kaktuszt addig csak kiállításon láttam virágozni, meg botanikus kertben. Rengeteget tanultam az internetről. Tagja voltam az Index / kertészet topikjának, és nagyon aktív voltam, minden nap órákon át fórumoztam, és sok emberrel ismerkedtem meg ezen keresztül. Szerencsére köztetek is vannak, akiket onnan ismerek!! (csakhát később jött az új szerelem egy kiskutya személyében, jött más fórum, és szépen kimaradtam, néha -néha benézek, de már nem nagyon postolok)


  • 2008
Eljött az új kertszezon, és láttuk, hogy a szép tujasövényből nem lesz semmi, mert elszáradtak, meghaltak. Kora tavasszal ki is vágtuk őket. Egyetlen egy volt aki bírta. 
Jött a kikelet. Ejj, de fantasztikus volt. Az a tavasz a hagymásoké volt nálam.  Annyi csodás tulipánom volt, nárciszok, jácintok....
Ő volt a kedvencem:
És, hogy mi lett velük?? Azt sosem tudom meg, egyszerűen eltűntek a tulipánok. Még kihajtottak 1-2 évig, de aztán kész. És! pedig ültetőkosárba voltak, nem csak szabadon. Nárciszokkal vegyítettem őket, azt hisze lehet azt sem szerették, azok nagyon szépen elszaporodtak itt nálam. Szintén a jácintok. Ha egyszer megépül a kennel, vagy lesz egy leválasztott kertem, ami kutyamentes,  rengeteg tulit szeretnék venni, mert annyira szépek. 
Ekkortájt a suliban már nyári gyakszink volt kicsit túlszaporítottuk a cellóziát. Tonnaszámra hoztam haza, és ki tudja hányat dobtunk ki a komposztra...
Először csak 1 cserép volt, aztán már mindenhol ez volt...

Az első tavas fotón látni milyen csodás nagy leveleket hozott már a vízitök, merthogy előző évben még azt is szedtem a folyóról, megkísértve a sorsot, hogy beesek a folyóba a csónakból, de nem így lett. :)
És jött az első arconcsapás! -Nem tudom hol vannak azok a képeim, ahol 16!!!!! tavirózsa/tündérrózsa (kinek mi tetszik) volt egyszerre kinyílva. - Tetűinvázió! Minden levelet megettek, elkezdtek haldokolni a növények...legalább is azt hittem.
Ugyanazon hónap végére levél nem maradt a tavon....

Imádtam, hogy viszonylag bujának hat a kert, ez köszönhető volt a trombitafolyondároknak is. DE!!! Sosem ültetek többet. Egy borzasztó agresszív növény. Az, hogy a tapadógyökereivel mindenhova hozzánőtt, még semmi, bekúszott mindenhová. Átnőtt a tetőn, felnyomta a cserepeket, és ha ez nem lett volna elég egyfolytában tetves volt, persze a tó miatt nem lehetett azon a részen permetezni, nehogy a halak meghaljanak. Kivágtam, mert meguntam. És a következő 2 évben nem győztem a gyökérhajtásait kitépegetni. 3 év alatt sikerült tőle megszabadulni!!!!!

Volt más, viszont, ami kárpótolt, de még mennyire!!
A szomszéd néniék kerítéséhez álmodott "árnyéki sarok".  teljes pompájában mutatkozott.
Olyan fura visszanézni, ezt a fotót itt fent. Még van fű az ágyás előtt! ez már évek óta nincs, mióta betett a mancsát az első gazfickó!
Ekkor virágzott először, de úgy igazán a hortenziám. Beleadott mindent!  A színe tényleg ilyen erős, intenzív pink. Imádtam, ráadásul közelítette a 20 cm-t a virágfej nagysága, és több virág is volt rajta.


Észre sem vettem, de elkezdtem teletenni a kertet rózsaszín virágokkal. 
A tópartra is jutott:
Ahogy telt az idő, egyre jobban belejöttem a kertészkedésbe, és mondhatni minden pénzem ráköltöttem valamire, anyáék jelmondata ez volt: "Nem kell több virág!!!" Na de mondd ezt egy kertbolondnak.....

  • 2009
Elkészült az új bejáró, ás át lett festve a ház, és a melléképület. (a szomszéd néni házát nem festettük le, a fényviszonyoknak köszönhetően majdnem olyan a színe ezen a fotón, mint a mi házunk. :-D  )

A kerti tó is magához tért némileg.  Bár a vízinövények koránt sem voltak már annyira szépek, mint korábban. A part viszont nem volt csúnya, a kövirózsáim még virágba is borultak. (Sajnos már ők sincsenek meg köszönhetően a második gazfickónak! <3)


Új lakó is érkezett.... tányérhortenzia.


A csodakert magazint olvasva kedvet kaptunk  kisebb kerti dekorok elkészítéséhez is..


  • 2010
És akkor eljött 2010. Megváltozott minden mert hozzánk került az első kutya.  Bár a változás ebben az évben még nem volt jelentős. Első ránézésre minden rendben volt. Tavasszal nekiláttam "megépíteni" a rózsaágyást.

Még szinte tél volt, amikor elkészült a sövénykapu is.
pár hónappal később...

Megépült a kerti kút.

A szomszéd néni felőli árnyékkertem burjánzott. Ebben az évben a gyűszűvirágom elképesztő volt, de sajnos hiába szedtem meg a magjait, nem keltek ki, sőt a híres önszaporítása sem volt sikeres nálam...
A tó rendben volt...
A kert is.....a télálló banán túlélve első telét, kirobbanó formában volt, pár hét alatt az egy szálas anyatő megsokszorozta magát, úgy hogy egyik fia beérte, hanem meg is haladta a növekedésben.


Teraszrészlet hibiszkusszal, Pistikékkel...

  • 2011
Nőtt a kutyus nőttek a gondok,  de próbáltam elrejteni a hibákat.  Sikeresen azt gondolom, bár volt mit nem lehetett.
Mikor benézett valaki az utcáról,  csak ámult-bámult, és nagyon is jól esett nekem.. :) Jó volt, hogy  a faluból többen is bejöttek megnézni, mit is alkottam. Sokat dob a látképen, hogy a szomszédság sem volt tétlen, ültettek fákat.

Elkészült a második csobogó. 
Eddig nem írtam ugyan, de a fotókon látni, hogy a parti növényzet is évről -évre változik. Volt ami bejött, volt ami kiment. Itt a napos oldalon volt egy tő hosta, ha idén átépítem a tavat, akkor  fogok tenni hostát újra a partra, csak a díszfüvek elé, így azok leárnyékolják majd és nem égnek le a levelei.

Nem szándékosan, de minden évben más-más színű muskátli díszíti a konyhaablak párkányát, és a kutat.

Terasz, az elrendezés ugyanaz, csak a szereplők mások....

.Talán a legsikeresebb növényemet ültettem el késő ősszel előző évben, ez pedig a zsálya. Végre valami növény, ami imád nálam lenni, és évről évre megajándékoz lenyűgöző virágáradattal. Ilyen volt 2011 is.

A rózsakertem is alakult...

Főszerepben az Eden, -mint mindig...

És akkor ősszel megérkezett a második gazfickó is az életünkbe. Télen hatalmas rohangálások, és a két kan kutya megtette a hatását. Pláne, hogy az egyik kölyök volt.  Következő tavaszon meggyűlt a bajunk....

  • 2012
Persze minden csendesen indult. Lefestettük a palát sötétzöldre, és ez máris sokkal elegánsabb hátteret adott a növényeknek.

A kert elkezdte szokásos tavaszi berobbanását.

Még kora tavasszal talált anya a neten egy szuper,  fa kerti bútor szettet. Szinte rögötön "belaktuk", hisz mintha mindíg is itt lett volna minden reggel ezen reggeliztünk, élveztük a friss tavaszi/nyári levegőt...

Rájöttem, hogy a zsálya mellett van még egy növény aki imád itt élni. Ő pedíg nem más mint, Pierre. Pierre de Ronsard vagy másik nevén az Eden. 3. évére ezt produkálta:

Nem tudok vele betelni, annyira szeretem. Már most várom vajon idén mit mutat!
Megmutatta mit tud ez a másik kaktuszom is.


A tó. Mire elértük ezt a tavaszt, már túl voltunk, néhány vízelfolyásnak a tél közepén, teljes befagyásnak a csobogó felmondása miatt, tömeges halhullásnak, és még ki tudja min....

Azért tavasszal próbálta menteni amit lehetett..

Ám őszre elfáradt, én meg kicsit bele a problémákba....

És azok meg jöttek akaratlanul is. Akármennyire is szeretem őket, de azt kell mondjam  a fiúk őszre szépen lerendezték a kertet. A fű már rég kiment sok helyen. Lerágták, na jó csak a kisebb a bokrok ágait,a télálló baánat 3x rágta vissza tövig. Őt el is kellett költöztetnem az előkertbe.

 Lepisiltek mindent. Felásták a melléképület előtti zsályás kertet, széttaposták a sövényt, átugráltak rajta., és a sor végtelen...... Egy szép napos, kora tavaszi napon fogok majd mutatni képeket, arról mivel kezdjük a 2013-as kertszezont. Sok- sok munkám lesz idén, rengeteg átültetéssel.  Mivel a növényeim egy részét elköltöztetem itthonról, ezért újra megnyitom  a  Másik kert -blogját, és fogom mutatni a fejleményeket. A blog elérhető lesz újból fent a linkek között. 

Remélem jól éreztétek magatokat ezen a kis időutazáson, nekem mindenesetre jól esett végigmenni az elmúlt éveken......

5 megjegyzés:

  1. Tomi, ez csudajó volt! Te is odavoltál a Spektrumon a kertészműsorért, kicsi a világ!

    Gyönyörűek a képeid, és van egy óriási előnyöd, te már igen fiatalon beleszerettél a kertészkedésbe, és a lehetőséged is megvolt rá. Irigyellek érte.

    Tudom, hogy imádod a két gazfickót, de szerintem némi megalkuvás kellene, ne hagyd, hogy az övék legyen az egész kert.

    VálaszTörlés
  2. Köszi a bemutatót! Élvezetes látni a fejlődést, átalakulást...
    Én tavaly ültettem trombita folyondárt, mert nagyon szeretem. A szülői házamnál már gyermekkorom óta van folyondár, de egyáltalán nem agresszív. Ugyan a környékén néhány méteres sugarú körön belül sok helyen kihajtott és nőddögélt volna, de a fűnyíró mindig kiigazította. Sosem volt vele gondunk. Ezért mertem én is venni egyet, amit mindjárt kétszer át is ültettem. De, remélem, túléli. Nemsokára kiderül.
    A kutyákkal kapcsolatban szerintem annyit tehetsz, hogy a közlekedési útvonalakra nem ültetsz semmit. Előbb-utóbb kihagyják az útvonalak mellé ültetett növényeket is. Legalábbis nagy százalékukat. Ez tapasztalat.

    VálaszTörlés
  3. A trombitafolyondár 10-15 méter magasra is képes megnőni. Azt hiszem, hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni ezeket a méreteket néha. A két oszlopra sokkal kellemesebb a klemátisz, szerintem.

    VálaszTörlés
  4. Próbáljuk kitalálni, hogyan lehetne kert is, kutya is, mert nem akarom elfogadni azt a bizonyos "Vagy kert, vagy kutya! " -mondást, mert biztos van valami megoldás.Tervünk már van is talán, épp csak a megvalósításhoz szükséges összeg, ami nincs... majd idővel...

    VálaszTörlés
  5. Én sem tudom elképzelni a kertet kutya nélkül. Mióta kertünk van, kutyánk is van, volt amikor három is garázdálkodott. Most kettő van, és aránylag kicsik, az udvar meg nagy. Szóval valahol lehet itt is meg kell találni az arányt, kisebb kertbe nagy kutya(ák) már neccesebb. De mivel nálatok is már meglevő állapot van, vagyis ott vannak a kutyusok, szeretitek őket, kompromisszumot kell kötni. Biztos sikerülni fog.

    VálaszTörlés