2011. febr. 1.

Ismét a madáretetésről

Ma újabb madárkák jártak nálam. Egy óriási csapat őszapó ( kb. 10-14 madárka) szállta meg ma a kertitó mellett álló kecskefűzt. Annyira aranyosak voltak a kis rózsaszín gombócok ahogy csünget az ágakon. Rohantam a gépemért, készítettem is kb. 30 fotót, de mivel alíg lehetett rálátni a konyhaablakból a fára, nagyon el kellett fordítanom a fényképezőt, így viszont  a képek eléggé torzultak. Sajnos ezek nem profi természetfotók, de én tudom hogy ittvoltak, sokan voltak, és az a pár kép, ami talán használható mindíg eszembe fogja majd juttatni. Nemspkkal később, amikor kimentem a kutyushoz, egy fenyőrigót fedeztem fel, ahogy békésen üldögél a vadrózsaágain, és a csipkebogyóból falatozik.... Ismét  rohantam a gépért, és  azt hiszem  elég közel tudtam hozzá menni. Ezek a képek természetesen már jól sikerültek. Az elmúl 4-5 napban jelentek meg tömegesen a fenyőrigók, korábban nem nagyon lehetett átni őket. Feketerigót is csak elvétve, nagyon ritkán látni.

2 megjegyzés:

  1. Nálam is nagy a forgalom, de sajnos őszapókákat még az idén nem láttam, pedig nagyon szeretnék!

    VálaszTörlés
  2. Nemrég találtam a blogodra, bele is tettelek rögtön a sajátom oldalsávjába.
    Szerencsére nálunk rendszeres az őszapó járás -- erdőszéli telek lévén sok erdei madarunk van. Mindig szerettem nézni az őszapókat, ahogy a mókás hosszú farkukkal nyüzsögnek a többiek között... A szomszédban pl. hosszúkás flakon mélyén voltak a magok a fán. A sok kék és széncinke, csuszka ki be ugrált a dobozba, szegény őszapók meg kifelé nagy bajban voltak a farktollaik miatt, így inkább a melléhult kaját csipegették...
    További jó fényeket a fotózáshoz: Nyözö

    VálaszTörlés